MOLNÁR ANDREA TÁNCMŰVÉSZ VAGYOK!

Hosszú utat tettem meg azért, hogy végre elmondhassam Neked:
"Szia, Molnár Andrea táncos vagyok" és még mozogni tudok az is leszek.

TÁNCOS VAGYOK!

Számomra a mozgás az élet legfontosabb eleme, a tánc pedig maga az élet esszenciája. Egyetlen mozdulatban több mondani való lehet, mint száz mondatban. A táncban pedig mozdulatok sorával egész történeteket mesélhetsz. Meglepő lehet számodra, de egy beszélgetés során a mondani valódra csupán egy harmad részt figyel a partnered, még a másik két harmad részt a mozdulataid és arc játékod adja. A táncban nincs beszéd, a tánc őszinte és éppen ezért magasztos és tiszta. Mikor táncolsz beszélgetsz a partnereddel, őszintén, tisztelettel és felszabadultan. Ahogy a jó beszélgető partner, a jó tánc partner is ezekről ismerszik meg. Én ebben hiszek. Ezt tanítom.

Bárkit megtanítok táncolni!
Éppen ezért azt vallom, hogy bárkit, akiben meg van a kellő elkötelezettség, alázat és tisztelet, meg tudom tanítani táncolni. Miért mondhatom ezt? Mert az iskolámban rengeteg ifjoncot ismertettem meg a tánc alapjaival, több közülük mostanra díj nyertes versenytáncos lett. Egy aerobicossal szerettettem meg a latin táncokat ország-világ színe előtt és ugyanitt egy derék gazdát is a döntőbe repítettem.

MEGÁLL A LEVEGŐ

Emlékszem, amikor először éreztem a táncteremben hogy megáll a levegő… 22 éves voltam. Amikor a mozdulatok mögött megjelent a szenvedély. Érzések összessége, ami a táncot megtöltötte tartalommal, és én azonosnak éreztem magam vele. Nem volt akarás, görcs, igazán koncentráció sem – csak a flow. A csoda. Utána mindig ezt kerestem. Aztán rájöttem, hogy ez csak belőlem fakadhat. Önmagamból indul el és válik eufórikussá. Test a testtel kommunikál, a férfi a híd pillére, a nő pedig a díszítés. A férfi a keret, a nő pedig a festmény maga. Szeretem ezt a kölcsönhatást. A tánc révén találtam meg a nőiességemet.

"Használd a tested, ez az egyik legnagyszerűbb eszköz, amit valaha is kaptál!" /Baz Luhrman - Sunscreen/

HITVALLÁSOM MINT TÁNCMŰVÉSZ

Ha tudni szeretnéd ki vagyok, ahhoz sokkal fontosabb hogy tudd, miben hiszek és hogyan gondolkodom.

Az életben sokszor tétován keressük a szavakat, és oly sokszor félre is értjük őket. A test, a mozdulat egyértelműen beszél. Ez a kommunikáció nyílt, őszinte és egyenes. Rajongok érte. A táncban minden benne van. Lehet hogy egy történetet mesél el, de az én érzéseimen át. És aki érti a jeleket – megpillanthat bennük engem. Nekem az nem szerep. Az én vagyok.

* A tánc számomra a megérkezés… Otthonommá vált az elmúlt másfél évtizedben. Féltett kincs, saját kuckó, ahova újra és újra jó belépni.

* Már nem a versenyzést jelenti. A tánc maga lett a cél, az önkifejezés. Eszköze annak, hogy érzéseket közvetítsek. Szerelem, ami nem csitul…

A TÁNC OTT KEZDŐDIK, HOGY BELÉPSZ AZ AJTÓN

Azt gondolom, hogy a tánc nem csak akkor kezdődik amikor a parkettre lépünk, hanem sokkal előbb, mikor a terembe lépsz körülnézel és kiválasztod azt akinek bizalmat szavazol, hogy a partnered legyen. Azt reméled, hogy ő is beszéli ezt a nem verbális nyelvet és jó beszélgető partnered lesz. Éppen ezért a tudat, hogy nem okozol csalódást, mert az alapokat tudod, biztonságot ad. Mondhatnád kedves olvasó, hogy ez manapság nem így van és a mai fiataloknál ez másképp működik, de én azt mondanám rá, hogy sok minden változott: a kultúrházakból diszkó, rom kocsma lett, a szalonokból bár és bisztró, a zenekarból dj és a ruházat is változott...
de egy valami sosem megy ki a divatból: a magabiztosság és az illem. A társas érintkezés szabályai finomodtak, vagy egyszerűsödtek, ahogy a táncmozdulatok és a zene is, de az alapok évszázadok óta változatlanok. Ezeknek ismeretében egy ember bárhol a világon, bármely évszádban tetszőlegesen ledobva, szinte a helyi nyelv ismerete nélkül is képes egy társaságba beilleszkedni és érvényesülni. Ezt tanítom én és ebben hiszek. Szóval kedves olvasó, a tánc ott kezdődik, hogy belépsz az ajtón és ott végződik, hogy kilépsz rajta a bál legjobb nőjével/pasijával... illetve van még tovább, de ez egy másik történet... :)

GYERE, TÁNCOLJ! MEGTANÍTALAK!

Az a baj, hogy szinte mindenkiben munkál a teljesítménykényszer. Azén feladatom, hogy megtanítsam, ne máshoz mérd - hanem egyszerűen csak add át magad!

Fontos gondolatok



Ha körülnézek, azt látom, hogy szinte mindenki gúzsba kötve él. Kevés a mozdulat. Miközben mindenhol szól a zene – a rádióban, a telefonunkon, az étteremben, az üzletekben… Csak hallgatjuk, ahelyett hogy hagynánk hogy hasson ránk és áradnánk vele.

Botláb? Nincs olyan. Persze van, aki esetlenebb, de van egy jó hírem! Mindenkinek ki lehet nyitni úgy a fülét, hogy meghallja a zenében a dobot, az alapot – és onnan már csak a lábig kell eljuttatni a ritmust, és én tudom hogyan! És azt a fényt is ismerem, ami megcsillan valaki tekintetében, amikor átéli a közös tánc boldogságát.

Sok esküvőre készülő párral is dolgoztam. A mozdulatok mindent elárulnak. Hogyan élnek, miként kommunikálnak… A tánc fejleszti, építi a kapcsolatot. Párterápia, ami a hagyományokra épül. A férfi vezet, ő hozza a döntéseket, a nő pedig figyeli és követi. Türelem kell, finom egymásra hangolódás, és nem csak a teremre száll nyugalom, hanem rájuk is. A férfi megéli saját erejét – a nő pedig a biztonságot a másik karjaiban…”

KAPCSOLAT ÉS FELKÉRÉS

Kapcsolat Felkérés